Remélem a megfelelő időben el fogod tudni olvasni ezt a naplót. Ha nem, majd elmeséljük. Igyekszünk sokmindent megjegyezni és leírni, hogy ha újra beszélhetünk veled, elmesélhessünk a nélküled töltött időről annyit, hogy ne érezd úgy, kimaradtál valamiből.
Mondjam, mennyire vagyunk szomorúak? Biztosan gondolod. Megvicceltél minket: amikor lemondtunk rólad, kitartottál, és amikor bizakodni kezdtünk, mert jobban lettél, akkor feladtad. De nagyon büszke lennél ránk: meglepően erősek vagyunk. Vígasztal minket, hogy úgy történt, ahogyan akartad: viszonylag gyorsan és fájdalommentesen mentél el. Ma megnéztünk a proszektúrán: megnyugtató és felkavaró volt egyszerre. Olyan voltál, mintha aludnál! Még a fejed is kicsit oldalra volt döntve, mint itthon.
Igyekszünk keveset sírni, és ebben nagyon nagy segítség az a sok ember, aki szeret téged: el sem tudod képzelni, mennyien vannak itt. Pénteken este már mindenki itt volt, utána rengeteg SMS, telefon is érkezett. Folyamatosan jöttek a testvérek, velünk sírtak, sőt a családdal is itt maradtak: Aranyos Kati például rengeteget mosogatott. Tibi nagyon sokat sírt, például akkor is, amikor anya megkínálta a borodból. De voltak itt az Inóciék, Horváth Feriék, Vasziék, Szecsődi Zsolti és Kun Csaba, Rézműves Tibiék, Katiék...
Nagyon hálásak vagyunk most, hogy sokmindenről előre lehetett veled beszélni. Azzal, hogy a család előtt többször megemlítetted, hogy Téged ne merjenek virrasztani, nagyon megkönnyítetted a helyzetünket: csak arra hivatkozunk, hogy ez volt a kérésed. El sem hinnéd, mennyire odafigyel mindenki: még Palikáék sem hoztak például alkoholt. Itt van velünk mindenki: Ibolya itt is alszik velünk. Egyik nap borjúpörköltet főztünk, de nélküled nem volt az igazi.
Olyan kis dolgokban is érezzük a hiányodat: vasárnap a levesedért sírtunk. Hiányzott összejövetel után, mikor hazaértünk. El sem hinnéd, az első összejövetelen mennyien sírtak miattad, sőt a befejező imában a Bozóki Attila név szerint is megemlített.
Nagyon hiányzol. Barbi
Mondjam, mennyire vagyunk szomorúak? Biztosan gondolod. Megvicceltél minket: amikor lemondtunk rólad, kitartottál, és amikor bizakodni kezdtünk, mert jobban lettél, akkor feladtad. De nagyon büszke lennél ránk: meglepően erősek vagyunk. Vígasztal minket, hogy úgy történt, ahogyan akartad: viszonylag gyorsan és fájdalommentesen mentél el. Ma megnéztünk a proszektúrán: megnyugtató és felkavaró volt egyszerre. Olyan voltál, mintha aludnál! Még a fejed is kicsit oldalra volt döntve, mint itthon.
Igyekszünk keveset sírni, és ebben nagyon nagy segítség az a sok ember, aki szeret téged: el sem tudod képzelni, mennyien vannak itt. Pénteken este már mindenki itt volt, utána rengeteg SMS, telefon is érkezett. Folyamatosan jöttek a testvérek, velünk sírtak, sőt a családdal is itt maradtak: Aranyos Kati például rengeteget mosogatott. Tibi nagyon sokat sírt, például akkor is, amikor anya megkínálta a borodból. De voltak itt az Inóciék, Horváth Feriék, Vasziék, Szecsődi Zsolti és Kun Csaba, Rézműves Tibiék, Katiék...
Nagyon hálásak vagyunk most, hogy sokmindenről előre lehetett veled beszélni. Azzal, hogy a család előtt többször megemlítetted, hogy Téged ne merjenek virrasztani, nagyon megkönnyítetted a helyzetünket: csak arra hivatkozunk, hogy ez volt a kérésed. El sem hinnéd, mennyire odafigyel mindenki: még Palikáék sem hoztak például alkoholt. Itt van velünk mindenki: Ibolya itt is alszik velünk. Egyik nap borjúpörköltet főztünk, de nélküled nem volt az igazi.
Olyan kis dolgokban is érezzük a hiányodat: vasárnap a levesedért sírtunk. Hiányzott összejövetel után, mikor hazaértünk. El sem hinnéd, az első összejövetelen mennyien sírtak miattad, sőt a befejező imában a Bozóki Attila név szerint is megemlített.
Nagyon hiányzol. Barbi
